„Születésnapi portré Nagy Istvánnal”

Kedves Követőink!

Vasárnapi olvasnivalónak most egy rendhagyó bejegyzést hoztunk!

Fogadják szeretettel ezt az interjút!

„Születésnapi portré Nagy Istvánnal”

*****

Családapaság, munkahely, önkéntes tűzoltóság, edzések, futóversenyek, tűzoltósport, sportbíróskodás – mindez egy személyben Nagy István Zoltán, a Kis-Sziget Önkéntes Tűzoltó Egyesület Szigetújfalu oszlopos alapító tagja. Ki ő és hogy csinálja? Most kiderül!

Amikor először találkoztunk káresetnél, őszinte leszek, nem tudtalak „hova tenni”, mert egy kissé hideg, bizalmatlan, távolságtartó pasas benyomását keltetted bennem. Azóta eltelt pár év, hagytad kicsit megismerni magad, és – leginkább az eltelt évben – egy olyan embert ismerhettem meg a személyedben, aki végtelenül segítőkész, inspiráló, de leginkább végtelenül küzdő, küzdeni tudó személyiség. Kezdjük onnan, hogy ki is valójában Nagy István Zoltán?

Nagy István Zoltánnak hívnak, 89-ben születtem, január 14-én Budapesten. 1990 óta élek Szigetújfaluban.

Hogyan jött a tűzoltóság, a Kis-Sziget ÖTE az életedbe?

A tűzoltóság már gyerekkorom óta érdekel, Édesapám hivatásos tűzoltó Szigetszentmiklóson, így már egészen a gyerekkoromtól, sok időt töltöttem a tűzoltólaktanyában. Az elhatározás, hogy tűzoltó legyek, kb. 10 éve kezdődött a helyi tűzoltóegyesületben. Ott, mivel szakmai érdeklődésemet nem tudtam kielégíteni, ezért Ráckevére, az Önkormányzati Tűzoltósághoz csatlakoztam, mint önkéntes tűzoltó, ahol a Kis-Sziget ÖTE megalakulásáig aktív vonulós tűzoltó voltam a B csoportban. A Kis-Sziget ÖTE alapító tagja, gépjárművezetője és tűzoltásvezetője vagyok.

Nagy István Zoltán atléta, sportoló – mikor kezdődött és miért éppen a futásba szerettél bele?

A sportolás is gyerekkoromtól érdekel, karatéval kezdődött még az általános iskolában, majd hobbiszinten konditerembe jártam. 2007-ben kezdtem el komolyabban futni egy akkori kapcsolatom miatt. 2008-ban Monacoban a 10 km-es távon negyedik lettem a korosztályomban. Ezután a versenyzés abbamaradt, de a sport iránti szeretet megmaradt.

Két kislány és egy fiú apukája vagy. Szabad tudni a családodról többet? Ők hogyan élik meg, hogy ennyire pörgős életet élsz?

A párommal 8 éve élünk együtt, alkotunk egy párt, három gyermeket nevelünk. A Páromnak az előző kapcsolatából van két gyermeke, egy fiú, Gábor és egy lány, Jázmin, és egy közös kislányunk van, Flóra, aki májusban lesz 3 éves. A párom Zsuzsa, egyébként nagyon változóan viseli a felkészülést, illetve a versenyszezont, mert az aktív készenléti szolgálat is sok időt elvesz a Családtól, de igyekszem amennyit csak lehet, velük, a Családommal lenni.

A kisebbik lánykád kis mosolygós totyogó, a nagyobbik lánykád viszont folyamatosan veled versenyez – és így rá is kanyarodnék a Tűzoltó Sportra, amivel most már jó pár barátodat – kollégádat és engem is „megfertőztél”, a szó legjobb értelmében.

Tűzoltó Sport – mit jelent számodra ez a speciális versenylehetőség?

A tűzoltósport iránti érdeklődésem 2017-ben kezdődött, amikor az Országos Lépcsőfutó Bajnokságon vettem részt a SOTE Nagyvárad téri Elméleti Tömbjében. Kimagasló eredményeket sosem értem el benne, de a tűzoltósport jelenleg a Család és a Kis-Sziget ÖTE után a harmadik helyen van az életemben, szóval majdnem mindent jelent. Az MTSE versenyek feladatait mind a tűzoltószakmából merítik. Jó erőnlét is kell hozzá, például a bábuhúzásnál, de gyakorlásra is nagyon jók ezek a versenyek és feladatok!

Mik a céljaid a Tűzoltó Sportban, illetve a Magyar Tűzoltósport Egyesület – MTSE Hungary Egyesülettel, a versenyeikkel?

Célom elsősorban az MTSE versenyein jó eredményeket elérni, az idei szolnoki FireFit versenyen a csapatban sikeresen versenyezni! A legfőbb cél pedig a Magyar Tűzoltósport Egyesület Lovagrendjébe bekerülni. Én az „Oldies” (30 és 40 év közötti) korosztályi kategóriában versenyzem, ott 85 % a bekerülés határa. A 40+-ban 80%, 30 alattiban 90%.

Egyébként az én korosztályom idén nem lesz könnyű, keményebb lesz mint az előző év volt, mert többen visszajönnek versenyezni akik tavaly nem versenyeztek. De az mindig az adott helyzettől függ, hogyan sikerülnek a dolgok: lehet, hogy egy nagyon jó versenyzőnek rossz napja van, de lehet, hogy a nem annyira jó versenyzőnek meg nagyon jó, és úgy jön ki a lépés. Idén bármi lehet, bármi megtörténhet!

A versenyeken egyébként – a versenyzés mellett – pályabírói feladatokat szoktam ellátni, ez az egri versenynél kezdődött, és most már hála Istennek, számítanak ránk, hogy a versenyeken így is részt tudunk venni, ezzel is segítjük a sportegyesületet. Az MTSE Tagjai nagyon jó emberek és egy elég összetartó, támogató közeg!

A civil élsportban is karcos a kérdés, de vannak támogatóid, akik segítik a versenyfelkészüléseidet, az utazásaidat, akik mögötted állnak?

Elsősorban a Családom mind mentálisan, de van, hogy anyagilag is támogatja a felkészülési és a versenyszezont. A Kis-Sziget ÖTE is mögöttem áll: most sikerült beszerezni olyan védőruhát, amivel könnyebben lehet versenyezni, mert sokkal jobb, sokkal könnyebb súlyban ez a védőruha. Illetve az edzőtársaim, akik még mögöttem állnak: Miklós Mráz, Toldi Miklós és Attila Baráth, akikkel mi így négyen hétköznapokon együtt edzünk. Egyébként Mráz Miki az, aki felkészít bennünket, rendíthetetlenül foglalkozik velünk a saját, privát edzőtermében, a MrázGym-ben: így még ha rossz is az idő, Mikinél tudunk edzeni. És persze a Magyar Tűzoltósport Egyesület Tagsága, akikkel bármikor edzhetünk együtt, bármikor szívesen látnak minket Szolnokon, mindig segítenek egy-egy feladat könnyebb megoldásában, taktikában, mit-hogyan, mire figyelve csináljunk. Ők a FireFit-re való felkészülésünkben is segíteni fognak, számíthatunk rájuk.

A legtöbb ember – tisztelet a kivételnek – egy napját, vagy egy hetét nem tudja összerakni úgy, hogy mindenre jusson ideje… Mi a titok? Van e egyáltalán titok? Te hogy csinálod?

Titok az nincs, de nagyon nehéz összeegyeztetni a dolgokat! Általában a versenyszezonban – a tavalyi évből kiindulva – heti 3-4-szer edzünk egy héten, ez általában 1,2-2 órát vesz el egy napból. Emellett ott a készenléti szolgálat: délután 16-17 órától át van állítva a szerünk, és bármikor jöhet egy riasztás, amikor káresethez megyünk. És ha van egy viharos időszak, amikor tömeges káresetek vannak, akkor még a hétvégéből is simán elmegy 1-1 nap a káresetek felszámolására. Emellett hétköznap még ott a munka is, 7- 15 óráig. De az időm többi részét próbálom itthon, a Családdal tölteni.

Engem nem kellett győzködnöd, mert csak azzal, ahogy láttam mennyire tudsz küzdeni, már motiváltál! De ha csak egyetlen mondatot mondhatnál a mai fiataloknak, vagy bárkinek, hogy értelmes célt tudjon kitűzni maga elé – mi volna az?

Én azt mondanám nekik, hogy soha ne adják fel! Mindig küzdjenek, mert például, ha egy-egy versenyre a felkészülés nem úgy sikerül, ahogy gondolták, azért nem kell soha semmit feladni! Mindig küzdeni kell, mert mindig lehet jobb eredményt elérni! Bármiről legyen szó.

Mit vársz a 2024-es évtől – magánemberként, tűzoltóként, tűzoltó sportolóként?

Magánemberként biztos jövedelmet, biztonságot. Tűzoltóként, tűzoltósportolóként több versenyt, kevesebb káresetet, a Lovagrendbe bekerülést, hogy meglegyen a 85%. Remélem, sikerül, mert elég sokat készülünk rá – és Isten óvjon a sérüléstől!

Nagyon szépen köszönöm a beszélgetést! Kívánom, hogy érd el a céljaid és válts valóra az álmaid! Tudom, rajtad nem fog múlni!

Boldog születésnapot Pisti, boldogságban, szeretetben, erőben, egészségben!

Önöknek, Nektek, kedves Követőink, a figyelmet köszönöm!

Biró Szilvia

: Nagy István & Magyar Tűzoltósport Egyesület – MTSE Hungary

Önkormányzati Tűzoltóság Ráckeve - Születésnapi portré Nagy Istvánnal - 2024-01-14